.nyolcadik felvonás.

Sziasztok!

Igy éltem s voltam én hiába,
megállapithatom magam.
Bolondot játszottak velem
s már halálom is hasztalan.

/József Attila/

Ugorjunk fejest az ismeretlenbe! Ha kitágítjuk a látómezőnket, új ismereteket sajátítunk el, azzal eredetibbé is válhatunk, csak egyet kell tennünk utazás közben; eloltani lámpánkat, hogy jobban lássuk az utat!

Tényleg egyáltalán semmi más érdekel, azon kívül, amit a szemeddel látsz és a kezeddel megtapogatsz? Csak nem azt hiszed, hogy a világ annyi, amennyit te látsz belőle? Amennyit hallasz? Hiába hisszük valóságnak a látottakat, néha több egy kis semmiség a nagy durranásnál. Az élet csupa szenvedés és fájdalom. Az emberek folyton csak bántani akarnak, nem szerethetsz senkit és semmit, mert elveszik tőled vagy tönkrezúzzák, te pedig egyedül maradsz és szüntelenül harcolnod kell, szüntelenül menekülnöd, hogy életben maradj, mígnem vakon kezded élni az életed. Nem látsz semmit se, semmi jót. Bár ez is csak egy kifogás a sok közül. A vakond, mondjuk, nem lát. Születésétől fogva vak. De azért ez nem jelenti azt, hogy mindaz, amit a vakond nem lát, az a valóságban nem létezik. Pont ilyen vagy te is.

Én olyasmiben látom meg a tökéletest, amit mások valószínűleg tökéletlenségnek ítélnek. Én más vagyok, másképp érzek, de legfőképpen másképp látok. Nem vagyok teljesen vak, inkább csak azt látom meg, amit szeretnék. Ez nincs másképp a hallásommal se. A magam ura vagyok, csak épp nincs senkim, mert elvettek tőlem mindent és mindenkit. 

Akármennyire is szeretnék eltávozni, nem az a kérdés kéne elcsendüljön, hogy miért akarok meghalni. Inkább arról van szó, hogy minek élni tovább...

Ha a legtöbb ember az érezné, amit én, akkor úgy fogalmazná meg érzéseit "szabad vagyok". Talán mert az tehetek, amit akarok? Oda mehetek, ahová szeretnék, akkor amikor szeretném? Bármennyire is tenné jobbá a világot a szabadság, amit én érzek, az nem az. Belefáradtam megfelelni mindenkinek, vagy épp senkinek. Hiába igyekeztem. Már rájöttem - kicsit későn -, hogy felesleges. A szabadság nem lehet határtalan, mert akkor saját fogalmát cáfolja meg.

Itt jövök én, aki sírból mászott ki, csak azért, hogy beüljön a sarokba és írjon valamit, ahelyett, hogy dolgozna. Végül is minek, ha úgyis elbocsájtanak? 

Ha az emberek önsajnálatból energiát lehetne nyerni, akkor néhány országban jó néhányan nem fizetnének villanyszámlát.

Figyelmeztetés: Lehet cserét kérni, gondolom. Szóval csak hajrá!

.hetedik felvonás.

'Napot!

Ha meghalnak benned a hangok,
elfelejtik a kerek arcod.
Egyedül maradsz és fázol,
ki véd meg az éjszakától?

/Ossian/

Egyetlen dolog, ami megválthat minket, az a szeretet. De ahhoz, hogy ez megtörténjen, a szeretet vírusának afféle járványszerű sokszorozására van szükség. Ha a szeretetből nem lesz járvány, akkor beledöglünk. Mert ami megöl minket, az a hatalom. Azért nem lehet beszélgetni, mert senki nem akarja, hogy az igazság meggyőzze őt. És akkor ahelyett, hogy addig beszélgessünk, amíg a valóság meg nem mutatja magát mindkettőnknek, ami túl sokáig tart - ehelyett hogy ha nekem van hatalmam, akkor nem kell veled beszélgetnem, akkor csak azt mondom, hogy ez van, és ha nem egyezel bele, akkor megbüntetlek, akkor menj a francba.

Barbár, kegyetlen időket élünk. Pont úgy, mintha az őskorban volnánk, csak most van egy csomó "fejlett" eszközünk, ami elfedi a barbarizmust. De az emberek semmit nem fejlődtek az őskor óta, semmit! Egy fikarcnyit se lettünk okosabbak, sőt, a sok kütyünek köszönhetően egyre kevesebbet kell gondolkodni, hiszen minden egyre egyszerűbben megoldható.

Ne kövesd a sokaságot azért, mert nem mersz más lenni, légy eredeti, annak ellenére, hogy mindenki ugyan úgy szívja a levegődet.

Néha kitöltötök egy-két online tesztet, hogy megtudjam, szociopata vagyok-e. Az emberek azt hiszik, hogy a szociopaták közül több a férfi, mint a nő, de ez egy mocskos hazugság, amit a média sulykol belénk. Több érzelmekre képtelen lány van, mint ahányan hajlandóak lennének ezt beismerni. De amelyik bolond azt állítja magáról, hogy bolond, az nem is az. S a pszichopaták nem őrültek. Tisztában vannak a tetteikkel és a tetteik következményeivel. Hányszor jártam közel az igazsághoz! Ott volt az orrom előtt, és mégsem vettem észre. Mert elfordítottam a fejem. Ma is bánom, de legalább élek...

Figyelmeztetés: Chat került a blogra, menjetek trollkodni! 

.hatodik felvonás.

Üdvözletem!

Várj engem, én megérkezem,
egy reménytelen reggelen,
csöndesen majd becsengetek,
hisz csak a köd lesz velem.
/Ossian/

Álmodni nem olyan könnyű, mint hinnénk. Éppen ellenkezőleg. Veszélyes is lehet. Amikor álmodunk, hatalmas energiákat indítunk útnak, és tovább nem rejtegethetjük magunk elől az életünk valódi értelmét, és vágyait.

A legtöbb ember életében eljön egyszer az idő, amikor elhatalmasodik rajta a félelem. Mert a hitben van, hogy rosszat tett... Ettől azonban nem válik gyávává. Azok a gyávák, akik semmit sem tesznek, amikor a félelem pusztulással fenyegeti őket. Amikor a szükség úgy hozza, szembe kell nézned a félelemmel. Ha így teszel, megeshet, hogy nem éled túl, de ha meghalsz, legalább nem gyáván távozol a másvilágra. Ezért gondolom úgy, hogy tisztán meghalni egyszerűbb, mintsem fekete lélekkel a gyávaság miatt. Hiszen, ha az ember sokáig hordozza a démonait, elkezdik megszállni, mígnem ellepik őt.

Egyértelmű beszélgető társ lesz... Ja, és itt kéne rájönni, hogy bediliztél.

Van egy határ, amin túl fölöslegessé válik minden igyekezetünk.

Az egyetlen dolog, ami közted és az álmaid között áll, az az ostoba történet, amit saját magadnak mesélsz arról, hogy miért vagy képtelen elérni őket. A boldog embereknek nincs történetük, ezért írom most a sajátom.

De ha valaki jobb sorsot keres, annyi elképzelést kell kipróbálnia, amennyit csak lehet, mivel nehéz megjósolni, melyik működik majd. 

Elképzelés az egy alap elem... Az álom az ember szívéből fakad és legtöbben szívünk szerint élünk, így álmok nélkül semmivé lennénk. Hiszen a tündéri tükör nélkül, amelyben az ember olyannak látja magát, amitől retteg, elveszíti az önbizalmát, s amilyen lett volna, a tükörben a saját vérére bízták volna, hogy alkossa meg magát, de így csak undorodni fog, mert a rettegés nem elég neki.

Csak a hitet élesztgetem magamban, hogy nem vezethetnek ostobák, és a jó végül győzelmet arat, mint a mesékben, mint a természet örökös harcában, megújulásában és eltipró energiájában. Kockázatot vállalni mindig érdemes, nem?

.ötödik felvonás.

 'Napot!

Hogy a nyelvbotlást elkerüld,
Öt dolgot jól figyelj meg,
Kiről beszélsz, miket mesélsz,
Mikor, hol és kinek.

/William Edward Norris/

A szenvedély nem érzelem, inkább elrendeltetés. Milyen választásom lehet az erős széllel szemben, mint hogy felhúzom a vitorlát és beveszem az evezőket? S hagyom, hogy messzire sodorjon az ár, akaratom ellenére. 

Hogy van az, hogy egyik nap az élet rendezett, elégedettnek érzed magad, talán kissé cinikus is vagy, de alapjában mégis elégedett, és aztán, minden figyelmeztetés nélkül, egyszer csak a szilárdnak hitt talaj meginog, szétnyílik a lábad alatt, majd hirtelen egészen máshol találod magad, olyan helyen, melynek pontos helyrajzát nem ismered, s a szokások teljesen idegenek. 

Aztán céltalan utaknak indulsz.
Az utazónak legalább választása van. Aki útra kel, tudja, hogy a dolgok nem lesznek olyanok, mint otthon. A felfedező előre tudja ezt. De mi, kik csupán a véráramok útjait járjuk, s bensőnk egy-egy városára váratlan bukkanunk, nem tudunk felkészülni, mert egyértelműen nem vagyunk fejlettek. Bár kijelenthetném, hogy buta vagyok, de nem teszem, mert az önérzetem más szinten van.

A vágyakozás őre az elfojtás.
Mindenki hazudik, mert mindenkinek, aki tudatos, van egy képe önmagáról, amit igyekszik fenntartani.

De a hazugság olyan, mint a levegő. Csak a hiányát vesszük észre.

Ha tudatosan és folyamatosan megvonunk magunktól valamit, nagy valószínűséggel egyre jobban fogjuk kívánni. Nem számít, hogy a szeretet, a szabadidő, a tévé vagy a kedvenc ételünk hiányzik-e. Ha megvonunk magunktól valamit, nem tudjuk a maga teljességében élvezni az életet. 

Így hát szerettem volna visszatekerni az időt oda, ahol még él a családom legtöbb tagja..., visszahozni a boldogság drága pillanatait, mert ha tudtam volna, hogy véget érnek, jobban megbecsültem volna őket. De hát ilyen az élet, gondolom. Mindig egy fél másodperccel lemaradunk, és egy szóval kevesebbet mondunk, mint amire szükség lenne.

.negyedik felvonás.

 (pók)háló!

Ha két ember egyetértésben van
Az a vaskerítéshez hasonlóan kemény.
Ha húsz ember nincs egyetértésben
Az az eltört kerítéshez hasonlóan törékeny.
/Dzsingisz kán/

Legfőbb kívánságom mindig az volt, hogy megtanuljam az igazságot megkülönböztetni a tévedéstől, avégből, hogy tisztán lássam, miképpen kell cselekednem, s biztonsággal haladhassak előre ebben az életben. De, aki reggel meghallgatta az igazságot, az este akár meg is halhat.

Akaratunkat vagy korábbi okok határozzák meg, és ezért nem vagyunk felelősek értük, vagy a véletlen hozza létre őket, és ezért nem vagyunk felelősek értük. Az ügyetlenek azonban mindig mást okolnak. Vannak emberek, akik sosem ismerik el, hogy hibáztak, és mindig újabb, ellentmondó érvekkel jönnek elő, melyekkel azt bizonygatják, hogy igazuk van. Mások azt állítják, hogy sohasem támogatták igazán a hibás nézetet, vagy ha igen, akkor csak azért tették, hogy megmutassák ellentmondásait. Számos példát hozhatnék fel, de nem teszem, mivel túlságosan népszerűtlen lennék. Azt hiszem, sokkal jobb és kevésbé zavarba ejtő, ha leírom, hogy hibáztam.

Hiszel benne, azonban nem veszed észre, hogy itt minden összefügg. Emlékezz arra, amit az imént mondok, fiam - emelte fel egykor az ujját az öregúr -, mindennek következménye van! Mindennek, amit teszel vagy mondasz, sőt annak is, amit csak gondolsz. Ezért az első lépés, bármit teszel, gondolj a kőre, amit megrúgtál! Mindig gondold át, mi lehet a következménye annak, amit tenni fogsz!

A természet bőségét kimerítette részben a nyomor, részint pedig a gyarapodó felső és középosztály fenntarthatatlan életvitele. A nyugatról a fejlődő országokba exportált fogyasztásközpontú, anyagias életmód teremti meg a piacot az olyan áruknak, melyeket az erdőből állítanak elő, és ez szítja mohó vágyunkat egyre több holmira, amelyre valójában nincs is szükségünk.  Azonban ha kevés dolgot birtokolunk, kevésre vágyunk, és mindannyian egyenlők vagyunk, akkor pedig nincs kire irigykednünk. Így igazán nincs értelme az életnek...

.harmadik felvonás.

Üdvözletem a halandóknak!

Előttem köd, helyettem senki, semmi,
Köröttem fény, utánam néma csönd.
Mégis minden nélkülem lesz és volt
És semmi nem történik általam.
/Pósa Dániel/

És akkor most úgy döntöttem, hogy belekezdek. Azt még nem tudom, hogyan fog ez működni. 

Nos, Pósa Dániel vagyok... De, ahogy manapság használom a nevem; Daniel Piper. Tulajdonképpen a nevem angolosítva, mivel sokat vagyok kint külföldön. 

1995.07.23-án láttam meg a napvilágot a Pósa családban. Akkor még nem volt annyira széles látókörű a családom, mármint azt akarom mondani, hogy mikor én megszülettem, akkor lett a családom létszáma négy fő. Mikor kijöttem anyámból, akkor már volt egy szeretett nővérem, Pósa Izabella. De nekem csak Bella. Ő két évvel idősebb nálam, 22 éves.
Két évvel utánam született egy új gyerek a családba, Pósa Amanda. Nekem csak Amy, akit végül eltiltottak tőlem.

Na, de most inkább a szüleimről beszélnék, igazából nem szívesen teszem, de hát valahogy tudatni kell ezt az egészet az emberekkel. Nos, ők manapság már külön élnek. 7 éves lehettem, mikor elváltak útjaik. Én az apámmal maradtam, jobban mondva, inkább őt választottam. Fogtuk magunkat és kimentünk Norvégiába. Jó, igazából ez nem így megy, hogy gondolunk egyet és már repülőre is ülünk. Apukámnak van egy jól menő nagy vállalata, ami elég profitot hozott a konyhára... stb. Szóval mi ezt megtehettük és meg is tettük.  Apámat mindig is úgy ismertem, hogy amit a fejébe vesz, az ott is marad, mármint véghez viszi.

Édesapámnak ott is voltak jó ismerősei, meg persze pár tagja a cégének... Ezért könnyű volt tudni, merre kell mennünk. A fővárosban, Oslóban, pár hétig apám egyik munkatársának a házában éltünk. Apa akkor ismerkedett meg Sarah-val... Az egyik céges vacsorán ismerték meg egymást. Sarah hip-hop táncot oktatott akkor, de mivel a nagyapjának a Kft-je a mi testvérvállalatunk volt, nos, szóval így került ő is a céges vacsorára... Apámnak nagyon megtetszett, mármint ezt csak úgy gondolom, ezért néhány fellépésére/próbájára is elmentünk

2004 óta vannak együtt. Hivatalosan még nincsenek összeházasodva, azonban egymást mindig a házastársuknak nevezik. 

2011-ben született egy fiúk, az én öcsém, Peter. 

.második felvonás.

Egy kis inspiráció...

egyébként helló! 

Egyetlen egy gondolat bánt engemet,

megvetett ágyban párnák között halni meg.

Úgy múlni el, mint aki nem is volt talán,

hajnali árnyék egy bérház oldalán.

/Tankcsapda/

Életünk menetét a gyertya lobogó lángjához hasonlóan véletlen események sora mozdítja minduntalan új és új irányokba. Végül ezek a véletlen események a rájuk adott reakciókkal együtt határozzák meg a sorsunkat. 

Varázslat és csodák nélküli világban élek. Olyan helyen, ahol nincsenek se látnokok, se alakváltók, se angyalok, és nem sietnek a megmentésemre természetfölötti erejű emberek. Olyan helyen, ahol az emberek meghalnak, a zene szertefoszlik, és az élet nehéz. Olyan erősen szegez a földhöz a valóság súlya, hogy néha már azt sem értem, miként vagyok képes megemelni a lábam, és előrelépni.

A valóság nem válik semmissé csak azért, mert már nem hiszünk benne. Ahhoz túl makacs. Minden, amit el lehet képzelni, az valóságos.

Megőrzik a szobrok öntőmintáját, a matricát, amivel mindig újra lehet hasonló tárgyakat alkotni, de az én testem, az én arcom, az én gondolataim, az én vágyaim soha nem jelennek meg újra. Pedig millió és ezermillió teremtés születik meg, akinek néhány négyzetcentiméteren orra, szeme, homloka, arca és szája lesz, mint nekem, és lesz lelke is, mint nekem, de én, én nem térek vissza soha, az énemnek egyetlen felismerhető része sem jelenik meg újra abban a megszámlálhatatlan, különböző teremtésben, akik körülbelül egyformák, és mégis végtelenül eltérnek egymástól... Mibe kapaszkodjék az ember? Kihez forduljon kétségbeesett kiáltásaival? Miben hihetünk? Minden vallás ostoba, gyermekes moráljával és szörnyen ostoba egoista ígéretével. Egyedül a halál bizonyos.

.első felvonás.

Üdvözlet mindenkinek, aki idetévedt!

Úgy érzem muszáj a történetemet megosztanom másokkal is, hiszen nem olyan sokan vannak, aki meghallgatnának engem. Ezért ehhez a módszerhez folyamodtam... hogy blogot, azaz egy webes portált nyitok, melyen elmesélem a történteket. 

Elég régóta ez a fejemben motoszkál, de most vettem a fáradtságot és komolyan létrehoztam, mert végre találtam egy elég jónak ígérkező oldalt, azaz a blogspot.hu-t. 

Remélem senki se fog elítélni, se semmi ilyesmi. Azért említem ezt meg, mert már megtörtént velem, és nem szeretném újra átélni. Legalább a körülöttem élőktől megkímélhetném a III. VH-t.