2015. augusztus 31., hétfő

.negyedik felvonás.

 (pók)háló!

Ha két ember egyetértésben van
Az a vaskerítéshez hasonlóan kemény.
Ha húsz ember nincs egyetértésben
Az az eltört kerítéshez hasonlóan törékeny.
/Dzsingisz kán/

Legfőbb kívánságom mindig az volt, hogy megtanuljam az igazságot megkülönböztetni a tévedéstől, avégből, hogy tisztán lássam, miképpen kell cselekednem, s biztonsággal haladhassak előre ebben az életben. De, aki reggel meghallgatta az igazságot, az este akár meg is halhat.
Akaratunkat vagy korábbi okok határozzák meg, és ezért nem vagyunk felelősek értük, vagy a véletlen hozza létre őket, és ezért nem vagyunk felelősek értük. Az ügyetlenek azonban mindig mást okolnak. Vannak emberek, akik sosem ismerik el, hogy hibáztak, és mindig újabb, ellentmondó érvekkel jönnek elő, melyekkel azt bizonygatják, hogy igazuk van. Mások azt állítják, hogy sohasem támogatták igazán a hibás nézetet, vagy ha igen, akkor csak azért tették, hogy megmutassák ellentmondásait. Számos példát hozhatnék fel, de nem teszem, mivel túlságosan népszerűtlen lennék. Azt hiszem, sokkal jobb és kevésbé zavarba ejtő, ha leírom, hogy hibáztam.
Hiszel benne, azonban nem veszed észre, hogy itt minden összefügg. Emlékezz arra, amit az imént mondok, fiam - emelte fel egykor az ujját az öregúr -, mindennek következménye van! Mindennek, amit teszel vagy mondasz, sőt annak is, amit csak gondolsz. Ezért az első lépés, bármit teszel, gondolj a kőre, amit megrúgtál! Mindig gondold át, mi lehet a következménye annak, amit tenni fogsz!

A természet bőségét kimerítette részben a nyomor, részint pedig a gyarapodó felső és középosztály fenntarthatatlan életvitele. A nyugatról a fejlődő országokba exportált fogyasztásközpontú, anyagias életmód teremti meg a piacot az olyan áruknak, melyeket az erdőből állítanak elő, és ez szítja mohó vágyunkat egyre több holmira, amelyre valójában nincs is szükségünk.  Azonban ha kevés dolgot birtokolunk, kevésre vágyunk, és mindannyian egyenlők vagyunk, akkor pedig nincs kire irigykednünk. Így igazán nincs értelme az életnek...

2015. augusztus 21., péntek

.harmadik felvonás.

Üdvözletem a halandóknak!


Előttem köd, helyettem senki, semmi,
Köröttem fény, utánam néma csönd.
Mégis minden nélkülem lesz és volt
És semmi nem történik általam.
/Pósa Dániel/

És akkor most úgy döntöttem, hogy belekezdek. Azt még nem tudom, hogyan fog ez működni. 
Nos, Pósa Dániel vagyok... De, ahogy manapság használom a nevem; Daniel Piper. Tulajdonképpen a nevem angolosítva, mivel sokat vagyok kint külföldön. 
1995.07.23-án láttam meg a napvilágot a Pósa családban. Akkor még nem volt annyira széles látókörű a családom, mármint azt akarom mondani, hogy mikor én megszülettem, akkor lett a családom létszáma négy fő. Mikor kijöttem anyámból, akkor már volt egy szeretett nővérem, Pósa Izabella. De nekem csak Bella. Ő két évvel idősebb nálam, 22 éves.
Két évvel utánam született egy új gyerek a családba, Pósa Amanda. Nekem csak Amy, akit végül eltiltottak tőlem.
Na, de most inkább a szüleimről beszélnék, igazából nem szívesen teszem, de hát valahogy tudatni kell ezt az egészet az emberekkel. Nos, ők manapság már külön élnek. 7 éves lehettem, mikor elváltak útjaik. Én az apámmal maradtam, jobban mondva, inkább őt választottam. Fogtuk magunkat és kimentünk Norvégiába. Jó, igazából ez nem így megy, hogy gondolunk egyet és már repülőre is ülünk. Apukámnak van egy jól menő nagy vállalata, ami elég profitot hozott a konyhára... stb. Szóval mi ezt megtehettük és meg is tettük.  Apámat mindig is úgy ismertem, hogy amit a fejébe vesz, az ott is marad, mármint véghez viszi.
Édesapámnak ott is voltak jó ismerősei, meg persze pár tagja a cégének... Ezért könnyű volt tudni, merre kell mennünk. A fővárosban, Oslóban, pár hétig apám egyik munkatársának a házában éltünk. Apa akkor ismerkedett meg Sarah-val... Az egyik céges vacsorán ismerték meg egymást. Sarah hip-hop táncot oktatott akkor, de mivel a nagyapjának a Kft-je a mi testvérvállalatunk volt, nos, szóval így került ő is a céges vacsorára... Apámnak nagyon megtetszett, mármint ezt csak úgy gondolom, ezért néhány fellépésére/próbájára is elmentünk
2004 óta vannak együtt. Hivatalosan még nincsenek összeházasodva, azonban egymást mindig a házastársuknak nevezik. 
2011-ben született egy fiúk, az én öcsém, Peter.