.ötödik felvonás.

 'Napot!

Hogy a nyelvbotlást elkerüld,
Öt dolgot jól figyelj meg,
Kiről beszélsz, miket mesélsz,
Mikor, hol és kinek.

/William Edward Norris/

A szenvedély nem érzelem, inkább elrendeltetés. Milyen választásom lehet az erős széllel szemben, mint hogy felhúzom a vitorlát és beveszem az evezőket? S hagyom, hogy messzire sodorjon az ár, akaratom ellenére. 

Hogy van az, hogy egyik nap az élet rendezett, elégedettnek érzed magad, talán kissé cinikus is vagy, de alapjában mégis elégedett, és aztán, minden figyelmeztetés nélkül, egyszer csak a szilárdnak hitt talaj meginog, szétnyílik a lábad alatt, majd hirtelen egészen máshol találod magad, olyan helyen, melynek pontos helyrajzát nem ismered, s a szokások teljesen idegenek. 

Aztán céltalan utaknak indulsz.
Az utazónak legalább választása van. Aki útra kel, tudja, hogy a dolgok nem lesznek olyanok, mint otthon. A felfedező előre tudja ezt. De mi, kik csupán a véráramok útjait járjuk, s bensőnk egy-egy városára váratlan bukkanunk, nem tudunk felkészülni, mert egyértelműen nem vagyunk fejlettek. Bár kijelenthetném, hogy buta vagyok, de nem teszem, mert az önérzetem más szinten van.

A vágyakozás őre az elfojtás.
Mindenki hazudik, mert mindenkinek, aki tudatos, van egy képe önmagáról, amit igyekszik fenntartani.

De a hazugság olyan, mint a levegő. Csak a hiányát vesszük észre.

Ha tudatosan és folyamatosan megvonunk magunktól valamit, nagy valószínűséggel egyre jobban fogjuk kívánni. Nem számít, hogy a szeretet, a szabadidő, a tévé vagy a kedvenc ételünk hiányzik-e. Ha megvonunk magunktól valamit, nem tudjuk a maga teljességében élvezni az életet. 

Így hát szerettem volna visszatekerni az időt oda, ahol még él a családom legtöbb tagja..., visszahozni a boldogság drága pillanatait, mert ha tudtam volna, hogy véget érnek, jobban megbecsültem volna őket. De hát ilyen az élet, gondolom. Mindig egy fél másodperccel lemaradunk, és egy szóval kevesebbet mondunk, mint amire szükség lenne.