.hatodik felvonás.

Üdvözletem!

Várj engem, én megérkezem,
egy reménytelen reggelen,
csöndesen majd becsengetek,
hisz csak a köd lesz velem.
/Ossian/

Álmodni nem olyan könnyű, mint hinnénk. Éppen ellenkezőleg. Veszélyes is lehet. Amikor álmodunk, hatalmas energiákat indítunk útnak, és tovább nem rejtegethetjük magunk elől az életünk valódi értelmét, és vágyait.

A legtöbb ember életében eljön egyszer az idő, amikor elhatalmasodik rajta a félelem. Mert a hitben van, hogy rosszat tett... Ettől azonban nem válik gyávává. Azok a gyávák, akik semmit sem tesznek, amikor a félelem pusztulással fenyegeti őket. Amikor a szükség úgy hozza, szembe kell nézned a félelemmel. Ha így teszel, megeshet, hogy nem éled túl, de ha meghalsz, legalább nem gyáván távozol a másvilágra. Ezért gondolom úgy, hogy tisztán meghalni egyszerűbb, mintsem fekete lélekkel a gyávaság miatt. Hiszen, ha az ember sokáig hordozza a démonait, elkezdik megszállni, mígnem ellepik őt.

Egyértelmű beszélgető társ lesz... Ja, és itt kéne rájönni, hogy bediliztél.

Van egy határ, amin túl fölöslegessé válik minden igyekezetünk.

Az egyetlen dolog, ami közted és az álmaid között áll, az az ostoba történet, amit saját magadnak mesélsz arról, hogy miért vagy képtelen elérni őket. A boldog embereknek nincs történetük, ezért írom most a sajátom.

De ha valaki jobb sorsot keres, annyi elképzelést kell kipróbálnia, amennyit csak lehet, mivel nehéz megjósolni, melyik működik majd. 

Elképzelés az egy alap elem... Az álom az ember szívéből fakad és legtöbben szívünk szerint élünk, így álmok nélkül semmivé lennénk. Hiszen a tündéri tükör nélkül, amelyben az ember olyannak látja magát, amitől retteg, elveszíti az önbizalmát, s amilyen lett volna, a tükörben a saját vérére bízták volna, hogy alkossa meg magát, de így csak undorodni fog, mert a rettegés nem elég neki.

Csak a hitet élesztgetem magamban, hogy nem vezethetnek ostobák, és a jó végül győzelmet arat, mint a mesékben, mint a természet örökös harcában, megújulásában és eltipró energiájában. Kockázatot vállalni mindig érdemes, nem?